Ticzer ház

Magyarpolány Története

 

 

Magyarpolány hazánk egyik eldugott kis ékszerdoboza. A Bakony délnyugati lejtőin megépült, erdőkkel körülvett, sváb település, ami a Polányi Hosszúhegy és a Kálvária-hegy közti völgyben helyezkedik el. Fekvésének különlegességét a hegyek zöldje, és a megművelt síkság találkozása adja. A település története a 12. századra nyúlik vissza, az első írásos emlék szerint ugyanis Péter fia Folkomár ispán, III. Béla király kardhordozója 1181 körül a bakonybéli Szent Mór bencés apátságnak adományozta. A falu 1336-ban Polyan néven szerepelt; a szó szláv eredetű, és mezeit, mezőségit jelent (az az, akik mezőségben laknak).

1545-ben Podmaniczky Rafael foglalta el, majd 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolják. 1564-ben Thury György birtoka 2 új épület 4 zsellér 10 adófizető portával. 1588-ban a török elől elmenekülnek, és csak 1603-ban fizetnek újra adót. Ekkor 5 háza van. 1572-ben puszta. A felszabadító háborúk idején is lakatlan, s csak 1696-ban térnek vissza lakói.

1696-ban a zirci ciszterciták birtoka. Lakóival a zirci ciszterci apátság szerződést köt. A község lakói a reformáció során evangélikussá lettek.

A 18. század közepére a magyar lakosság többségének az elmenekülése folytán szinte lakatlanná vált a község. E folyamat ellensúlyozására, valamint a helyben megmaradt protestáns népesség áttérítésére a zirci apátság, mint földesúr 1752-ben Sziléziából és Felső-Ausztriából németeket telepített be, akikkel nagyjából egy időben, vagy kicsit előbb érkeztek horvátok és talán szlovákok is.

A svábok betelepedésével egy új község is létrejött, az un. Németpolány, amelyet „régi” településtől egy kocsiút választott el. A betelepülő családok kezdetben Németpolányt vették birtokba, amelyet a helyi köznyelv „Bükk”-nek is nevezett, és saját bíró joghatósága és igazgatása alá tartozott. Kezdetben irtásföldeket műveltek, később főleg szőlővel foglalkoztak.

 1752-től Magyar és Németpolány, majd 1899-től Magyarpolány.

1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvűnek vallották magukat, kitelepítették Németországba, az akkori NDK területére. Több családot pedig Kislődre, Városlődre, Herendre, Márkóra, Bándra, Fenyőfőre és Romándra telepítettek át. Ezek később visszatértek. A kitelepített családok helyére 121 családot telepítettek be Gömörpanyitból, Pádárból, Perényből, Cibakházáról, Lókútról, Városlődről.

A község sorsát egészen 1945-ig a zirci apátság irányította. A jobbágyfelszabadítás idején – 1848 után a kataszter egy nagybirtokosát és 282 kisbirtokosát tartja számon.

A község helyzete a második világháború után alapvetően megváltozott. Magyarpolány fokozatosan az iparosodó Ajka vonzásába került. A korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű településében az ipari foglalkoztatottság vált elsődlegessé.

Magyarpolány Látnivalói

Petőfi utca a műemlék utca

 

Magyarpolányban nemcsak a házak műemlék jellegűek, hanem a településszerkezet is. Itt a Bakonyi falvakra jellemző többutcás típus alakult ki, mégpedig Ny-K-i irányban az egyik, É-D-i irányban – mintegy keretet alkotva – a másik főutca. Valószínű, hogy az É-D irányú utca lehetett a régebbi, és később adódott az igény a másik utca kialakítására. A máig szinte összefüggően megmaradt utca, a Petőfi utca, melyet az Országos Műemléki Felügyelőség 1968-ban 46 házzal népi műemlékké nyilvánított. A védett utcát a bakonyi építkezésre jellemző tornácos, mellvédes, oszlopos, 2-4 osztatú kőházak alkotják, amelyek az 1800-as évek végén az 1900-as évek elején épültek.  Általában két házzal ritkábban hárommal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Nagy részük füstös ház volt, majd a szabad kéményes füstelvezetés vált általánossá Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra -díjjal jutalmazták 1993-ban.

 

Szent László templom

 

A templom művészeti stílusa a rokokó és a klasszicizmus között uralkodó füzéres copfstílus jellemzi A főhomlokzaton az előreugró torony uralkodik az oldalakon a különböző alakú ablakok dominálnak. A bejárat fölött az egyesített zirci és heincichaui apátság címere látható. A belső tér a három boltszakaszos hajóból és a szentélyből áll. A templombelső megőrizte barokkos jellegét: a cseh boltozatok és a tagolt fapillérek 18. századi építkezés igényes produktumai. Nagyon szépek a fából fartagott, virágfüzérekkel és kagylókkal díszített jón oszlopfők. A boltozatokon freskókat láthatunk, amelyek sajnos igen rosszállapotban vannak. A főoltár koporsó alakú copfmotívumos baldachinos oltár, amely lomb és virágfüzérekkel, angyalokkal díszített. Az oltárkép Szent László királyt ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából. Az oltár két oldalán Szent István király, és Szent Imre herceg fából faragott aranyozott szobra látható.  A templom faragványokban leggazdagabb berendezési tárgya a szószék, amelyen különböző szentek, bibliai jelenetek és szentírásból vett idézetek láthatók.

 

 

Kálvária

 

A Kálvária kapuján belépve elénk tárul a pihenőkkel tagolt 173 lépcsőfok. Minden pihenőnél egy stációt csodálhatunk meg, amelyek fából készült, festett szobrok segítségével illusztrálják a vallásos jeleneteket. Az írások 1780-ra datálják a kálvária építését. A hat kápolnaszerű stáció vasrács mögött csaknem ember nagyságú, fa szobrokkal jeleníti meg a fájdalmas Rózsafüzér öt titkát. A keresztút feljáratánál ma is álló két kőszobrot az úgynevezett „amerikai keresztet” és a Fájdalmas Szűz szobrát 1901-ben adományokból állították.

 

A Szent Szűz kápolna

 

A dombtetőre felérve találjuk a gyönyörű, neogótikus stílusban épült Szent Szűz kápolnát. A barokk kálvária és a falu stílusának megfelelően, fehérre meszelt falaival beleolvad a településbe. A kápolna építését 1908-ban kezdték el és 1910. július 9-én szentelték fel. A keresztúti állomások fa szobrait a hagyomány szerint a sváb Listner testvérek készítették. Az „amerikai keresztet” Hort Sándor keszthelyi kőfaragó faragta. A kápolna oltárát Schmidt József budapesti oltárépítő, üvegfestményeit Palka József budapesti üvegfestő készítette.

Tájház

 

A falu Műemléki Felügyelet által védetté nyilvánított utcájában, a Petőfi utcában a bakonyi népi építészetre jellemző tornácos, mellvédes oszlopos 2-4 osztatú kőházak láthatók. A házak az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején épültek, falaik fehérek, tetejüket régen náddal, zsuppal fedték, ma cseréptetőket találunk. A főhomlokzaton két kis ablak, és egy tornácra vezető ajtó látható, ezek felett a tűzfal tejes hosszában cserépből készült vízvetőt találunk, ami megakadályozza, hogy az eső a házak tövébe csorogjon. A homlokzat csúcsát macskalépcső keretezi, alatta a szellőző, ami általában kereszt alakú. Néhány házon még láthatóak a virág vagy kerék alakú díszítések. A házak központi helyisége a konyha, amiben a kályha fölött a szabadkéményes füstelvezetés volt a jellemző. A konyhából nyílt a kamra és a tisztaszoba. Egy ilyen házban alakították ki az 1990-es évek elején a tájházat, ahol a régi paraszti életre jellemző berendezési és használati tárgyakat, a népviselet jellemző darabjait láthatjuk. Az épület többi részében ma Alkotóház és Művészeti Iskola működik. Itt alakították ki a fazekas, kovácsműhelyeket, de van az épületegyüttesben pajtaszínház, és kulcsosház is.

 

 

 

 

 

 

Kirándulóhelyek: Gyalogtúrák a környéken

A Szent-kút és a legendás bükkfa

 

Terebélyes, ősöreg fa alatt, buja természeti környezetben tör felszínre a legendákkal átszőtt történetű forrás. A kényelmet néhány pad szolgáltatja. A forrás vize csapadékszegény időszakban nem jut fel a karsztos kőzet mélyéről, így biztos vízvételi forrásként ne támaszkodjunk rá. Magyarpolány központtól 2.4km-re, az S+ jelzésen a forrás felé sétálva nagyjából félúton egy keresztet is felfedezhetünk a fenyők árnyékában. Itt található a forrásig vezető kálvária első stációja. A keresztutat a fákra erősített fekete, szöveges táblácskák szimbolizálják.

A hely arról lett nevezetes, hogy egy legenda szerint egy vadászt itt szállt meg az ördög. Már haldoklott, amikor a Szűzanya megszabadította szenvedéseitől és kiűzte belőle az ördögöt. A vadász hálája jeléül szentképet állított az ott álló bükkfára. Évekkel később egy helyi asszony álmot látott a szent helyről, és nem nyugodott addig, amíg el nem vitték ide. A kutat már benőtte a gaz, de a helyiek megtisztították és oltárt emeltek, padokat, kutat építettek. A forrás búcsújáró hellyé vált; időnként szentmisét is tartanak a kis oltárnál. A Szent-kúthoz újabb kálvária vezet az erdőben.

 

 

Csurgókút

Magyarpolánytól Farkasgyepű irányába indulva juthatunk el a mintegy 5 km-re levő kirándulóhelyre. A meredek völgyoldalban lép felszínre a hideg karsztvíz, majd rövid csordogálás után látványos vízesésben zuhan alá egy mésztufaszikla oldalában, hogy aztán a patakkal egyesülve folytassa útját. A nagyjából 5 méternyi sziklalépcsőn látványos (kb. másfél méter magas) zúgó bukik le, hangja bezengi a tisztást. A beszédes nevű Köves-patak aszályos időszakokban olykor kiszárad, régen viszont akkora hozama volt, hogy számos vízimalmot hajtott. A legszebb látványért érdemes a látogatást csapadékban gazdag időszakra tervezni; télen pedig akár a jégcsapokká szilárdult zubogó látványában is gyönyörködhetünk. (Meg lehet délről, Kislőd felől is közelíteni a kéktúra útvonalon a Kereszt majoron át, és északról, Farkasgyepű felől is a Köves-patak völgyének elérése után.)

 

Ödön forrás

Döbrönte, Bakonyjákó és Magyarpolány között, csodálatos erdei környezetben, egy hangulatos rönkház szomszédságában fakad az Ödön-forrás, 6km távolságra Magyarpolánytól.

A forrás legkorábbi említése egy 1381-ben íródott oklevélből származik, a 18. században a Pápai Esterházy család uradalmi térképein ˝Mánc kútja˝ néven szerepel. A közeli Mánc-hegy lábánál állt a középkorban a bakonybéli apátság birtokait gazdagító Szent Kereszt kápolna, amely körül Mánchegykeresztúr néven kis falu is létesült. A forrás mai nevét Vajda Ödön Pálról (1834-1911), a Zirci Ciszterci Apátság nagy tiszteletnek örvendő egykori apátjáról kapta a 20. század elején, a közeli Magyarpolány ugyanis sokáig a zirci apátság birtokai közé tartozott.

Fekete István (1900-1970) - a magyar vadász- és szépirodalom egyik legjelentősebb alakja. Emlékek c. vadásznovellájában említi a forrás szomszédságában található vadászházat, amelyben maga is eltöltött egy éjszakát. Ennek az egykori vadászháznak a helyén, a korabeli fényképek alapján épített új rönkházat a Bakonyerdő Zrt. 2022-ben, amely mellett pihenő helyet is kialakítottak asztalokkal, padokkal és tűzrakóhellyel együtt.

 

Mogyorós kút

Magyarpolány központjától kb. 5km távolságban Noszlop felé a Széki erdőben található. (A kútból nem lehet vizet venni.)

 

 

 

 

Szent László pénze

 

Kirándulásain során érdemes nyitott szemmel járni, mert sok helyen találhatunk  „Szent László pénzt”, mely Magyarpolány környékének legjellemzőbb kőzete az eocén korban keletkezett nummuliteszes mészkő. Egy lapos, pénz alakra emlékeztető mészvázas egysejtűek geológiai üledékéből felépülő jellegzetes kőzet.  A belőle egyenként is jól leváló kerek, lapos részeit a magyar nyelvterület több helyén „Szent László pénzének” nevezik.

Szent László monda: Amikor Szent László király vitézeivel üldözőbe vette a kunokat, azok aranyakat szórtak maguk mögé. Azt remélték, hogy a magyarok felszedik az aranyakat, és így ők megmenekülhetnek. László ekkor az éghez fohászkodott. Imája meghallgatásra talált: az aranyak nyomban kővé változtak! Az üldözés folytatódott és győzelemmel végződött.

E legendának van egy másik változata is: Amikor besenyők üldözték Szt. László királyt, bízva az ellenség kapzsiságában, aranyakat szórt a földre, így menekült meg vitézeivel együtt. A besenyők elé szórt aranyak hamarosan kővé változtak.

​

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk a Veszprém vármegyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Polány (egyértelműsítő lap).

Magyarpolány

 

Magyarpolány – Kálvária

Magyarpolány címere

Közigazgatás

Ország Magyarország

RégióKözép-Dunántúl

VármegyeVeszprém

JárásAjkai

Jogállásközség

PolgármesterGrőber József (független)[1]

Irányítószám8449

Körzethívószám88

Népesség

Teljes népesség1278 fő (2023. jan. 1.)[2]

Népsűrűség42,42 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület26,97 km²

IdőzónaCET, UTC+1

Elhelyezkedése

 

Magyarpolány

Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 10′ 00″, k. h. 17° 32′ 32″

 

Magyarpolány

Pozíció Veszprém vármegye térképén

Magyarpolány weboldala

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarpolány témájú médiaállományokat.

Sablon • Wikidata • Segítség

Magyarpolány (németül: Polan) község Veszprém vármegyében, az Ajkai járásban.

​

Magyarpolány a Balatontól 35 kilométerre, a Bakony délnyugati lejtőin elterülő, erdőkkel övezett, mintegy 1270 főt számláló, sváb település, amely a Polányi Hosszúhegy és a Kálvária-hegy közti völgyben és azok lejtőin helyezkedik el. Festői fekvését ezen hegyek és a síkság találkozása adja.

Éghajlata, levegője különösen az asztmatikus betegségben szenvedőknek kedvez. A környék szép tájai gyalogosan vagy kerékpárral, kiépített túraútvonalakon bejárhatók. A faluban élénk a kulturális élet; kiemelkedő eseménynek számít az 1993 óta rendszeresem megtartott, nemzetközi hírű Polányi Passió, aminek a Kálvária-hegy adja a természetes színterét. A régióban ilyen jellegű rendezvény nem ismert, ezért kuriozitásával kiegészíti mind Veszprém vármegye, mind a balatoni régió (40 km) turisztikai kínálatát. Az utóbbi években megnövekedett a külföldi látogatók száma is.

A másik fő rendezvény a falu életében a polányi búcsú (hivatalos nevén Nemzetiségi Napok, Zenekari Fesztivál és Búcsú), tartalmas, színes programkínálattal. Hozzájárulnak a falu kulturális életéhez a helyi művészek kiállításai, tárlatai is.

A település a családbarát turizmus jegyében, egész évben tartalmas, szervezett programokat kínál az ide látogatóknak. A településre érkező vendégeket az egyházi és népi művészet emlékei, szép természeti környezet, régi hangulatú parasztházak és vendégszerető házigazdák várják.

​

Magyarpolány környékének legjellemzőbb kőzete az eocén korban keletkezett nummuliteszes mészkő. Lapos, pénzalakra emlékeztető mészvázas egysejtűek geológiai üledékéből épült fel ez a jellegzetes kőzet. A belőle egyenként is jól leváló részeket a magyar nyelvterület több helyén „Szent László pénzének” is nevezték. A község területének északkeleti felét nagy kiterjedésű erdők borítják. Fellelhetők itt a jellegzetes bakonyi gyertyánelegyes bükkösök a patakvölgyekben égerligetekkel. A szárazabb, sekély talajú részeken kocsánytalan tölgyelegyes csereseket találunk, de a zirci apátság 150-200 évre visszanyúló erdőgazdálkodásának következményeképpen többféle mesterségesen ültetett tölgyesek, erdei- és feketefenyvesek is fellelhetők. A Polányi-hegy és a Magyaló tömbjén lévő legelők is hajdan erdők voltak, hasonlóan a Borsod-puszták környékéhez. A legjobb mezőgazdasági területek a község határának déli részében vannak. Az Öreg-hegy meleg mikroklímájú déli-délkeleti-délnyugati hegyoldalain jó zamatú borokat adó szőlők is megteremnek.

​

Magyarpolány zsáktelepülésnek tekinthető, mivel közúton csak egy útvonalon érhető el, az Ajkához tartozó Bakonygyepes felől, a 8401-es útból kiágazó 84 101-es számú mellékúton. Vasútvonal nem érinti.

​

Magyarpolány környékéről már az i. e. 4. évezredből találtak leleteket. Csiszolt kőszerszámok, késő bronzkori eszközök és cserepek bizonyítják az ember ittlétét. Az első ismert, írásos feljegyzés 1171-ben említi Polányt, mint a Szent Mauríciusz Monostor birtokát. Középkori bencés templomáról 1256-ban emlékeznek meg.

1336-ban Polyan néven szerepel. A szláv eredetű név jelentése „mezeiek”, azaz azok, akik a mezőségben laknak. 1402-ben Polyand néven említik. 1752-től Magyar és Németpolány, majd 1899-től Magyarpolány. 1543-ban 10 adófizető portája (háza) van itt a bakonybéli apátságnak. 1545-ben Podmaniczky Rafael foglalta el, majd 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolják. 1564-ben Thury György birtoka 2 új épület 4 zsellér 10 adófizető portával. 1588-ban a török elől elmenekülnek, és csak 1603-ban fizetnek újra adót. Ekkor 5 háza van. 1572-ben puszta. A felszaabadító háborúk ideején is lakatlan, s csak 1696-ban térnek vissza lakói.

1696-ban a zirci ciszterciták birtoka. Lakóival a zirci ciszterci apátság szerződést köt. A falut új helyen akarják megépíteni, de az apátság nem engedi, így maradt a mai helyén. A község lakói a reformáció során evangélikussá lettek, templomukat a ciszterci uraság beleegyezésével 1661-ben építették. A templom a falu közepén, a mai plébánia előtti kifolyókút közelében lehetett.

1725-től református prédikátora és rektora (iskolaigazgatója) volt a községnek. A reformátusok az ellenreformációs időszakban a mind gyakoribbá és keményebbé váló zaklatások, üldöztetések miatt a községből elmenekülni kényszerültek. Többségük Szentantalfán telepedett le, míg utolsó prédikátoruk 1760-ban Tapolcafőre költözött.

A reformátussá lett lakosság ellensúlyozására és az elüldözöttek helyére telepítette be a zirci apátság Sziléziából és Felső-Ausztriából a németeket 1752-ben. Az anyakönyvek tanúsága szerint felvidéki szlovákok és délről horvátok is érkeztek közéjük, akik az idők folyamán elnémetesedtek. A katolikusok számára 1751-től az uraság házában egy szobát kápolnává rendeztek be. Ez a kápolna valószínűleg a mai plébániaház ebédlője volt.

A régi Szent Mór tiszteletére épült katolikus templomnak ekkor már csak a romjai voltak láthatók a községen kívül, a mostani Kálvária domb tetején. Valószínűleg ebből a templomból maradt meg az a két faragott kő kapubéllet, ami a plébánia legutóbbi tatarozásakor 1985-ben került elő. Mindkettő lépcsőként szolgált a plébánia bejáratánál. Most az udvaron láthatók.

Az új falu, Németpolány, eredetileg Polyán egy utcáját képezte, s a most már Magyarpolánynak nevezett régi falutól egy kocsiút választotta el. A beköltözött 26 család „bükk”-ben telepedett le. Kezdetben irtásföldeket műveltek, később főleg szőlővel foglalkoztak.

Németpolány népessége 1768-ban 36 házas és két házatlan zsellér. 1785-ben Magyarpolány lakossága 528 fő, Németpolányé 154 fő. 1869-ben Magyarpolány 1058 fő, Németpolány 210 fő. 1910-ben Magyarpolány 1711 fő, Németpolány 223 fő. 1941-ben Magyar- és Németpolány együttes népessége 1856 fő.

1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvűnek vallották magukat, kitelepítették Németországba, az akkori NDK területére. Több családot pedig Kislődre, Városlődre, Herendre, Márkóra, Bándra, Fenyőfőre és Romándra telepítettek át. Ezek később visszatértek. A kitelepített családok helyére 121 családot telepítettek be Gömörpanyitból, Pádárból, Perényből, Cibakházáról, Lókútról, Városlődről.

A plébániai anyakönyvekben található gyakoribb szláv nevek: Dubics, Gergovics, Leskovics, Mátics, Mics, Nákovics, Peternics, Paulics, Polt, Prosztovics, Szabadics, Veilandics, Vlasics stb. Német nevek: Eisenagel, Hauser, Koch, Kleinhans, Majer, Meinczinger, Mácz, Pfeifer, Reiner, Stenger, Weisz stb. Magyar nevek: Ékes, Fodor, Farkas, Fábián, György, Horváth, Kopácsi, Kozma, Kovács, Németh, Rosta, Sas, Vas stb.

Egy 1980-as felmérés szerint a leggyakoribb nevek a következők voltak: Polt (30 család), Weisz (21 család), György (17 család), Majer (13 család), Korbély (12 család), Meinczinger és Pfeifer (10-10 család).

A község sorsát egészen 1945-ig a zirci apátság irányította. A jobbágyfelszabadítás idején – 1848 után a kataszter egy nagybirtokosát és 282 kisbirtokosát tartja számon. Területe 5600 hold, felerészben erdő. Az erdő jórészét a század folyamán kiirtották, helyén szántóföldi és legelőgazdálkodás indult meg. Ezzel együtt fejlődött az állattenyésztés. Különösen jelentős volt a 2320 holdra terjedő ciszterci birtok állatállománya (1935). A község gazdasági jellegét még 1941-ben is a mezőgazdasági termelés jellemezte, 833 keresőjéből mindössze 48 foglalkozott iparral. Az őstermelők között nagy számban szerepeltek a nincstelenek, akik helybeli megélhetési lehetőség hiányában Kanadába vándoroltak.

A község helyzete a második világháború után alapvetően megváltozott. Magyarpolány fokozatosan az iparosodó Ajka vonzásába került. A korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű településében az ipari foglalkoztatottság vált elsődlegessé. Az összes keresőkön belül 1960-ban az iparban foglalkoztatottak még csupán 35,3%-ot tettek, ki, a mezőgazdaság 50,7%-os részesedésével szemben. 1970-re ez az arány szinte megfordult: a keresők több mint fele (53,7%) az iparban dolgozott, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya pedig már csak 29, 8% volt.

Napjainkban a település szinte Ajka egyik „munkáskerülete”, tipikus lakófalu. Az összes keresőkön belül az iparban foglalkoztatottak aránya kétharmad (68%), a mezőgazdaságiak részaránya 7% alá zuhant.

Ajkán az ipari foglalkoztatottak aránya alacsonyabb, csupán 60,8% nyilvánvalóan a középszintű ellátási funkció munkaerőigénye miatt. A nők foglalkoztatottsága a hatvanas években még csak lassan növekedett, 1970-re 21,5%-ról 28%-ra nőtt. A hetvenes években az ajkai munkahelyek kiépülésével egyre több nő lépett munkába (1980-ban az arány 40,8%). A női foglalkoztatottság gyors emelkedése megnövelte az aktív keresők össznépességéhez viszonyított arányát. A magyarpolányi lakosoknak 1980-ban már több mint a fele aktív kereső (51,2%). A hatvanas években ez az arány csupán 42% körül ingadozott. A népességszám alakulása kevésbé tükrözi ezt a folyamatot. 1960 és 1970 között a lakónépesség csak kismértékben növekedett. A hetvenes években a népességszámnál határozott csökkenés figyelhető meg. 1361 főről az évtized végére 1282 főre csökkent. A csökkenést elsősorban az Ajkára való beköltözés okozta. A népesség korcsoportok szerinti megoszlásának vizsgálata alapján megállapítható, hogy községünkben „elöregedési folyamat” indult meg. 1960-tól 1980-ig a gyermekek (0–14 évesek) aránya csökkent (33,2%-ról, 21,1%-ra), és az idős, nyugdíjkorhatár felettiek hányada nőtt (9,5%-ról 14,7%-ra), ez az arány – az országos átlaghoz képest még viszonylag elfogadható. Napjainkban a gyermekek aránya 21,6% (gyengén emelkedő tendencia), az idősek aránya pedig 20,1% (növekedett az elmúlt évtizedben). 1989-nem az összlakosság 1285 fő, ebből 477 a 14 éven felüli férfi, 493 a 14 éven felüli nő, és 265 a 0–14 évesek száma. A nyugdíjkorhatár fölött van 97 férfi és 189 nő. A falu lakossága 1980 – 1989-ig 57 fővel csökkent.

Az iskolázottság adatai jelentősen javultak. Míg 1960-ban a 15 éves és annál idősebb népesség alig több mint egyötöde (20,8%) végezte el az általános iskola nyolc osztályát, ez az adat 1980-ban megközelítette a 60%-ot, s már el is hagyja. Kedvezőtlen jelenség ugyanakkor, hogy az érettségizett és egyetemi – főiskolai végzettségűek száma elenyésző. Akik felsőbb iskolát végeztek, legtöbben elköltöztek a községből érthetően a munkahelyükhöz közelre. A családok alakulásánál az országos tendenciák érvényesülnek. Rendkívüli mértékben megnőtt a két személyből álló családok aránya (1960-ban 22,9%, 1980-ban 39,8%). Ugyanilyen határozott volt nagycsaládosok arányának csökkenése, az öt és annál több főből álló családok 1960-ban 26,1%, 1980-ban már csak 8,2%.

Figyelemre méltó, hogy 1970 és 1980 között megnőtt a több (kettő vagy annál több), családból álló háztartások száma, 9,7%-ról 15,3%-ra. Ez arra utal, hogy a lakásviszonyok a lakóházak átépítésével javultak.

Magyarpolányban az elmúlt évszázadból fennmaradt lakások aránya egyáltalán nem elhanyagolható, több mint 10%. 1945 után, 1970-ig épült meg az épületek döntő többsége, (63%-a). Különösen nagyarányú és időben egyenletes ütemű volt az építési tevékenység a 60-as évektől kezdődően. Az 1960 óta épült épületek teszik ki a lakásállomány közel kétharmad részét. A építési – jórészt átépítési – tevékenység hatására a lakások mérete és minősége alapvetően javult. Az egyszobás lakások aránya 1980-ra 41,7%-ról 14,2%-ra csökkent, a három és többszobásoké pedig 4,6%-ról 33,5% ra nőtt. 1980 – 89-ig 69 új lakóház épült.

A városba való ingázás következtében a község teljes lakóhely funkciójú községgé változott. Az alapellátást a lakóhely biztosítja, bármely középszintű ellátás (még busszal is) 15 percen belül elérhető Ajkán. Az Ajkára való beáramlással szemben megindult a visszaáramlás is. 1990-ben 16 házhelyet értékesített a települési önkormányzat. Magyarpolány védett épületállományának hasznosításában jelentős arányt képvisel a második-lakás funkció. Ez egyúttal ezen épületek megújításával és a falusi turizmus fejlődésével párosul.

​

Nevezetességek:

• Műemléki védelem alatt álló lakóépületek: A régi faluszerkezetet felidéző Petőfi utca. Az itt található 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztházon kívül további 40 helyi védelmet élvez. A műemlék utcát a bakonyi népi építkezésre jellemző boltozatos tornácú, mellvédes, oszlopos hosszú kőházak alkotják, amelyek általában két házzal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Egy ilyen házban alakították ki 1990-től a Tájházat, amely helyi múzeumként és alkotóházként működik. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra-díjjal jutalmazták 1993-ban.

 

Polányi Passió 2019. június 15-én

• Kálvária: A késő barokk kálvária 1780 körül épült, majd 1855-ben megújították. Minden évben itt rendezik meg a nemzetközi hírű Polányi Passiót. Az öt, sátortetős stációban életnagyságú, festett faszobrok állnak. Ezek a fájdalmas rózsafüzér öt titkát jelenítik meg. A kálváriára 153 lépcső vezet fel. A feljárónál áll a Fájdalmas Szűz 1901-ben emelt kőszobra, ugyanitt láthatjuk azt a keresztet, amelyet az Amerikába induló 107 polányi adományából állítottak, s ezért "amerikai keresztnek" is nevezik. A Kálvária-dombon megtekinthetjük a Fájdalmas Szűz kápolnáját, melyet 1910-ben épített Weber zirci kőműves neogót stílusban. A dombról elénk tárul a falu, a környező hegyek, a bakonyi táj látványa.